Egy rejtélyes eredetű történetstruktúrát ismerhetünk meg, amely nevét egy 18. századi német filozófusról kapta – noha maga Fichte valójában semmit sem írt az elbeszéléselmélet témájában. Mégis, a „Fichte-féle görbe” a krimik és thrillerek egyik legütősebb eszköze lett: hosszan elhúzódó feszültséggel és folyamatosan növekvő válságokkal ragadja magával az olvasót vagy nézőt.
A hagyományos történetsémáktól eltérően itt nincs hosszú expozíció; a szereplők és az olvasók azonnal az események sűrűjében találják magukat. Minden válsághelyzet egy-egy önálló epizódot képez, amely új kihívásokat állít a főhős elé, miközben minden megoldás egy következő, még nagyobb problémához vezet. Vajon mi teszi ezt a felépítést különlegesen izgalmassá, és hogyan befolyásolja ez a befogadó élményét?
A videó részletes példákon keresztül mutatja be az elméleti hátteret. Andy Weir ‘A marsi’ című művében, vagy egy-egy népszerű thriller kapcsán feltárul, miként fonódik össze az állandó fennforgás és a rövid pihenők dinamikája, valamint megvizsgálja, miként teremthet a fiktív szerkezet határtalan sodrást és feszültséget, akár túlmutatva a fizikai túlélés témáján is.
Felmerülnek filozófiai párhuzamok is: a válságok láncolata tükrözheti Fichte dialektikus gondolkodását is, de vajon mennyire állják meg a helyüket ezek az összefüggések? A szerkezetet megalkotó irodalmárok és írók döntései, valamint a modern történetmesélés fejlődése is izgalmas kérdéseket vet fel.
