Új-Kaledónia jövője ismét bizonytalanná vált, miután az ország függetlenségpárti szövetsége, a Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadítási Front (FLNKS) elutasította a Franciaország által javasolt Bouygues-megállapodást. A közelmúltban elfogadott egyezmény célja bizonyos szuverén hatáskörök átadása lett volna Új-Kaledóniának, miközben a terület hivatalosan a francia köztársaság része maradna.
Történelmi visszatekintés során kitérnek Új-Kaledónia gyarmati múltjára, a francia börtönkolóniából a nikkelbányászat központjává válásán át a több évtizedes politikai feszültségekig. Az őslakos kanak lakosság politikai marginalizációja, az 1980-as évek zavargásai, valamint az egymást követő, részleges önállóságot célzó reformok tovább árnyalják a helyzet komplexitását.
A videó bemutatja a jelenlegi politikai patthelyzetet: míg Emmanuel Macron kormánya a legutóbbi, 2021-es, bojkottált népszavazás eredményét véglegesnek tekinti, a függetlenségpárti oldal méltánytalannak tartja azt, és új, átfogóbb, konkrét lépéssorozatot igényel a teljes önállóság felé. Különös hangsúlyt kapnak a tervezett választási reformok, a helyi választások időzítésének kérdései és az a félelem, hogy a francia telepesek politikai befolyása tovább nőhet.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy melyik fél képes szélesebb támogatást szerezni elképzeléseinek, és milyen következményekkel járhat, ha az új megállapodás Franciaországban és Új-Kaledóniában is szavazás elé kerül. Az erőviszonyok, a gazdasági érdekek – például a nikkelbányászat – és a helyi önrendelkezési törekvések ütközése tovább mélyíti a dilemmát.
