Az amerikai hadsereg önvédelemre hivatkozva csapásokat hajtott végre Irán déli részén, különösen rakétaindító állások és hadihajók ellen a Hormuzi-szoros térségében. Ezek a lépések újabb feszültséget hoznak az Egyesült Államok és Irán közötti már eleve törékeny tárgyalásokba, miközben mindkét fél kölcsönösen védekezésre hivatkozik intézkedései során.
A tárgyalások fő kérdése most is Irán dúsított uránkészleteinek sorsa, valamint az erre vonatkozó nemzetközi ellenőrzés és szankciók feloldása. Donald Trump elnök kijelentései szerint a dúsított uránt vagy az USA-ba szállítják megsemmisítésre, vagy Iránban, illetve más elfogadott helyszínen semmisítik meg. Az iráni oldal azonban csak a háború végleges lezárása után hajlandó erről tárgyalni. Az interjúalanyok arra is rávilágítanak, hogy mindkét fél szavakban enyhített bizonyos álláspontjain, miközben a katonai feszültség továbbra is jelentős.
A helyzetet tovább bonyolítja Izrael szerepe, amely folytatja támadásait Libanon területén a Hezbollah ellen, annak ellenére, hogy egy esetleges amerikai–iráni megállapodás része lenne e támadások beszüntetése. Mind a regionális, mind a globális politikai színtéren élénk viták és ellentétek bontakoznak ki arról, hogy az egyes lépések hogyan befolyásolják az atomaalku (JCPoA) jövőjét, illetve a térség békéjét.
Komoly kérdések merülnek fel arról, elérhetők-e valóban szigorú nukleáris ellenőrzések, illetve hogy mennyire hosszabbítják meg a tárgyalásokat a felek gazdasági és katonai nyomásgyakorlása miatt. Különböző szakértők és egykori tisztviselők is megszólalnak, akik szerint súlyos veszteség érheti az Egyesült Államokat, ha a tárgyalási folyamat túl sokáig tart, miközben Irán érdemi engedmények nélkül fejlesztheti tovább programjait.
