Ray Mendoza és Alex Garland rendezése egy különleges háborús filmet tár elénk, amely a modern hadviselés személyes és valós idejű megközelítését mutatja be. A történet egy amerikai Navy SEALs alakulat köré épül, akiknek bevetése balul sül el az ellenséges területen. A fókusz végig a katonák csoportján és azon az egyetlen helyszínen marad, ahol a túlélésért küzdenek.
Nagyon érdekes technikai megoldásokkal dolgozik a film, különösen a hangtervezés emelkedik ki. Egyedülálló módon érzékelteti a feszültséget és a karakterek pszichológiai megterhelését. Sokszor elhangzik, hogy nem az akciójelenetek, hanem a fojtott várakozás, a zárt terek és az apró, de jelentős karakterközi pillanatok határozzák meg a filmet.
Felmerül a kérdés, hogy mennyire szükséges a néző számára a teljes háttérismeret egy ilyen történethez. Az alkotás szándékosan kevés információt ad a körülményekről: a karakterek sem tudják pontosan, miért vannak ott, és a néző is csak a helyzetek feszültségét éli át velük együtt. A filmes realitás, a hitelesség és a túlélés ösztönös ösztöne izgalmas témákként jelennek meg.
A film bizonyos hétköznapi gesztusokon, emberi működésen keresztül mutatja be, milyen, amikor a hősök nem legendák, hanem hétköznapi emberek. Ezek a pillanatok nem adnak klasszikus karakterrajzot, mégis kiemelik az emberi oldalát egy extrém helyzetnek. Mindez arra késztet, hogy elgondolkodjunk a háborús történetek elbeszélésének új formáiról.
