Az új Ferrari Amalfi érkezése komoly izgalmakat és vitákat vált ki a márka rajongói körében. A modell a népszerű Roma utódjaként jelenik meg, és már első ránézésre is feltűnő, hogy a tervezők próbálnak egyensúlyt teremteni a klasszikus elegancia, a modern minimalizmus és a sportos részletek között.
Különösen figyelemreméltóak az Amalfi megjelenésének változásai: sötétített hátsó lámpák, új aerodinamikai megoldások és az előző modellhez képest letisztultabb karosszériaformák jelzik, hogy a dizájnerek új irányvonalakat keresnek. Ugyanakkor a front rész megosztó lehet: a szándékosan „arctalan” stílus és a maszkszerű vonalak érdekes kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire térnek el a mai Ferrarik a hagyományos formavilágtól.
A technikai részleteknél az Amalfi motorja is meglepetésekkel szolgál: a 3,9 literes, ikerturbós V8 nagyobb teljesítményt kínál, ám a teljesítményfokozás visszafogottabb, mint a piacon megszokott. Ez felveti a kérdést, hogy vajon tényleg szükséges-e a lóerőháború folytatása, vagy épp ellenkezőleg, elegendő lehet-e egy mérsékeltebb teljesítmény egy igazi Ferrari-élményhez?
Belső tér tekintetében radikális változást tapasztalhatunk: a felhasználói visszajelzésekre reagálva ismét fizikai gombokat kapunk a kormányon, a digitális rendszerek egyszerűbbé és barátságosabbá váltak. Érdekes, hogy mennyire térhetnek vissza a klasszikus megoldások egy high-tech világban, és mit jelent ez a Ferrari vásárlói számára.
Az Amalfi egyúttal felveti azt a dilemmát is, hogy lesz-e belőle valódi „belépőmodell”, amely sokak számára elérhetővé teszi a Ferrari-élményt, vagy megmarad a márka exkluzív világában egy újabb stílusos kapunyitóként.
