Jorge Mario Bergoglio, azaz Ferenc pápa, egészen sajátos módszerekkel vezeti a katolikus egyházat. Elkötelezettsége a szegények iránt, az interreligiózus párbeszéd előmozdítása, valamint a társadalmi igazságosságot célzó törekvései végigkísérték egész pályáját.
Az argentin gyökerekből táplálkozó pápai szemlélet új irányokat nyitott a Vatikánban, ahol hosszú idő után először jelent meg latin-amerikai és jezsuita vezető. Hivatalának első hónapjai példátlan fordulatot hoztak: Ferenc pápa a szokásos formalitásokat félretéve vendégházban lakott, nyitottabb, befogadóbb egyházat képviselt, és hangsúlyozta a tanítási különbségek háttérbe szorítását.
Elszántan szorgalmazta a menekültek védelmét, a klímaváltozás elleni fellépést, miközben bővítette a nők és az LMBTQ hívek szerepvállalását az egyházon belül. Ezek a lépések élénk vitákat váltottak ki – különösen az Egyesült Államok teológiai konzervatívjai körében -, hiszen ők a hagyományos irányvonal elvesztésétől tartottak.
Miközben az egyház történetének legnagyobb botrányaival kellett szembenéznie, Ferenc pápa igyekezett átalakítani a hatalom szerkezetét, új típusú egyházi vezetőket emelt ki. Egész életét a közvetlen, pásztori munka és a társadalmi igazságosság vezette – ezek a dilemmák és feszültségek határozták meg szolgálatát.
