A különféle vállalkozások és technológiai szakértők egyre gyakrabban vetik fel, hogy a gyártókapacitás egy részét, például adatközpontokat vagy akár félvezetőgyárakat az űrbe helyezzük át. Az elképzelés mögött olyan okok húzódnak meg, mint az energiaellátás optimalizálása, a földi infrastruktúra akadályainak elkerülése és a potenciálisan tisztább, vákuumos környezet kihasználása, ami különösen előnyös lehet a félvezetőgyártás számára.
A térbeli gyárak létesítésének gondolata hosszú múltra tekint vissza, és már neves professzorok is vizsgálták az ehhez szükséges feltételeket. A vákuum és extrém tisztaság valóban adott lehet az alacsony Föld körüli pályán, azonban az űrsugárzás, szélsőséges hőmérséklet-ingadozások és a mikrogravitáció számos új, kompromisszumokkal járó problémát vet fel. Ezek például alapvetően befolyásolják a különböző gyártási folyamatokat: a folyadékalapú tisztítás, a fotoreziszt rétegek felvitele, valamint a vegyi-mechanikai polírozás kivitelezhetősége is kérdésessé válik.
A hatékony termelés érdekében új eszközök és eljárások kidolgozása válik szükségessé, miközben a mostani berendezések jelentős áttervezése is elkerülhetetlen. Az ellátás biztosítása (alapanyagok, pótalkatrészek, karbantartás) és az űrbe történő szállítási költségek is jelentős akadályokat jelentenek. Korábbi tanulmányok szerint még a jelentősen lecsökkent rakétaköltségek mellett is drágább lehet a félvezetőgyártás az űrben, mint a földön, ráadásul a földi gyárak vákuumproblémáit ma már hatékonyan kezelik.
Felmerül a kérdés: lehetséges-e egyáltalán az űrben félvezetőgyárat működtetni, vagy a kihívások miatt teljesen át kell gondolni az egész gyártási láncot? Milyen technológiai áttörés kellene ahhoz, hogy ez a vízió megvalósítható és gazdaságos legyen, és milyen valós előnyök származnának belőle?
