Gyakori kérdés, hogy későn indulva is van-e értelme művészetet tanulni, vagy végérvényesen lemaradt-e az ember, ha nem gyerekként fog bele. Sokakban él az a tévhit, hogy csak a korán kezdőknek lehetnek esélyei, hiszen mind a sportban, mind más területen a gyerekkor a fejlődés aranykora.
Ennek a gondolatmenetét sportolói példák és a híres gyerekkori zsenik alakíthatják – azonban a készségek típusai nem egyeznek meg minden területen. Artikulálódik a különbség a testi és a szellemi képességek között. Rajzolni, festeni vagy akár aktuális problémákat megoldani ugyanis főként kognitív képességeket igényel, amelyek idővel csak fejlődnek.
Kutatási eredmények is alátámasztják, hogy felnőttkorban, illetve a tizenévesek végén gyorsabb lehet a tanulás, mint kisgyerekként. Külön említésre kerül a tanulási kontextus, az önálló tanulás és a már megszerzett élettapasztalat előnye, amely támogatja a kreatív és művészeti fejlődést.
Felvetődik továbbá, milyen szerepe van az életkorral szerzett problémamegoldó készségnek, tanulási stratégiáknak és az érzelmi mélységnek az alkotásban. Az is kitűnik, hogy a művészetben az egyediség, a történetmesélés és az érzelmek közvetítése egyaránt fontos része az útnak, amelyhez a több évtizednyi életélmény csak hozzátesz.
