Felix Davis mesél édesapja, John Davis zenei örökségéről és saját útjáról a Metropolis Mastering stúdióban. A beszélgetés megidézi a Led Zeppelin 2016-os remasterelésének történetét, melynek során Felix az első fizetett munkáit végezte apja mellett, egészen az asszisztensi feladatoktól az albumok minőségellenőrzéséig.
A stúdió technikai felszereltsége és a hangmesteri munka részletei is előtérbe kerülnek. Felix bemutatja, miként dolgozik egyszerre analóg és digitális környezetben, milyen szerepe van a különféle EQ-knak, kompresszoroknak, konvertereknek és a szakmai babonáknak. Megtudható, milyen apróságok, például az EQ „szikrázó” magasai vagy a csöves eszközök szeszélyei formálják a végső hangzást.
Szóba kerül a modern mixing és mastering kihívásai: az, hogy az otthoni, digitálisan készült mixek gyakorta speciális digitális kezelést igényelnek, míg a szalagra rögzített anyagok másképp szólnak. Felix kitér arra is, mennyire változatosak a műfaji és nyelvi igények, és hogyan befolyásolhatja a hangsávok kezelése akár a dal jelentését is.
Érdekes eszmecsere bontakozik ki az analóg- és digitálpárti gondolkodásmódról, a hosszú távon használt eszközökhöz való ragaszkodásról és arról, hogy mennyire változó a mastering szerepe a modern zenei iparban. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán létezik-e egyetlen „helyes út”, vagy inkább a rugalmasság és tudás a kulcs a minőségi zenei utómunkához.
