Milyen élmény lehet egy kultikusan hírhedt, káoszosan megvalósított videojátékot játszani a 2020-as években? A beszélgetés középpontjában a Plumbers Don’t Wear Ties áll, amelyet eredetileg a Panasonic 3DO konzolra jelentettek meg, majd később modern platformokra is kiadtak. A műsor szereplői sajátos humorral és kíváncsisággal feszülnek neki a vizuális novellának, ahol a valós idejű döntések és az interaktivitás sajátos módon ötvöződik egy romantikus komédia keretei között.
Felmerül a kérdés, vajon ki lehet-e élvezni egy szinte kizárólag képekből álló, egyszerű választási lehetőségekre épülő „játékművet”, ahol a szereplők folyton elbizonytalanodnak, ki kicsoda, és miért történik bármi is. A nézők rögtön szembesülnek a játék sajátos, bizarr humorfaktorával, explicit utalásokkal és egyre abszurdabbá váló döntési helyzetekkel: vajon tényleg egy románcot vagy egy abszurd komédiát élünk át?
A beszélgetés során visszatérő téma, hogy a szereplők ismételten belebonyolódnak a történetbe, és hogy van-e értelme vagy célja a választásoknak, illetve mennyire változtatják meg a történet lefolyását. Kiemelt hangsúlyt kap, hogyan szövi át a nosztalgia és a játékpopkultúra a beszélgetést, miközben a jelenlévők próbálják megérteni a játék mögötti abszurd koncepciókat, a párbeszédeket, és magát a rossz hírű „nyugati visual novel” műfajt is.
Az epizód külön érdekessége, ahogy a játék mechanikáját, dizájnját és történetvezetését folyamatosan, humorral és kritikával vizsgálják a résztvevők. Felmerül, mit jelenthet egy elfeledett vagy épp kultstátuszba került videojáték újrakiadása, mitől lehet élmény egy ennyire furcsa játék ma, és mennyit ér a nosztalgia – illetve megéri-e a sokszor nevetségesen magas árat egy efféle játékért?
