Emberiségünk soha nem látott közelségbe juttatta a Parker Solar Probe űrszondát, amely a Nap felé száguld, hogy feltárja központi csillagunk titkait. Olyan sebességgel halad, amely több mint 500-szorosa a hang sebességének a Földön, miközben egyre közelebb kerül a Nap felszínéhez.
Különös figyelmet kap a Nap külső légköre, a korona, amely rejtélyes módon jóval forróbb, mint maga a látható felszín. Ez a hőmérsékleti ellentmondás, valamint az átmeneti zóna sajátosságai különös érdeklődésre tartanak számot a kutatók körében.
A szonda útját bonyolult gravitációs manőverek segítik, például a Vénusz mellett való elhaladás, hogy minél jobban lelassítsa magát, és még közelebb merészkedhessen a Naphoz – anélkül, hogy összeolvadna benne. Az üzemhőmérséklet extrém: 1500 Celsius-fokot is elérhet, ezért a műszereket speciális hőpajzs védi.
A tudományos várakozások szerint új, ultra-reflektív anyagok – például a Solar White bevonat – alkalmazásával a jövő űrszondái akár 2 nap-sugárnyira is megközelíthetik a felszínt. Különféle lehetséges pályamanőverek és napenergia-védelmi technológiák kerülnek szóba, például az Oberth manőver, amely révén az űrszonda drámai gyorsulással akár a Plútón túlra is eljuthat.
A kérdés adott: meddig juthatunk el valójában a Naphoz, milyen új titkokat fedhetünk fel a Nap viselkedéséről, és hogyan védhetjük meg földi technológiánkat a Nap pusztító sugárzásaitól?
