Guam partjai mellett húzódik a Föld legmélyebb árka: a Mariana-árok. A felszínen a trópusi kék víz látszik, de ahogy egyre mélyebbre hatolunk, teljesen új világok nyílnak meg előttünk. A napfényes zónáktól a sötét, nagy nyomású mélységekig a táj és az élővilág teljesen átalakul.
A rétegek között haladva rendkívüli alkalmazkodási stratégiákat láthatunk, mint az átlátszó fejű halak, a biolumineszcens ragadozók és a különleges állati trükkök. Az állatok túlélését a napfény hiánya, a gigantikus nyomás és a minimális táplálékmennyiség teszi próbára.
Izgalmas kérdéseket vet fel, hogy miként válik a túlélés leleményessé: milyen élőlények használják a biolumineszcenciát, hogyan alkalmazkodnak a különböző mélységekhez, és mi történik, ha az extrém környezetekben a biológia határaihoz érünk?
A felsorolásban szerepelnek ritkán látható élőlények, mint a zöld tengeri teknős, a kardszárnyú delfin, vagy éppen a mariánai csigahal. Szó esik földrengésekről, tengerfenéki mikrobákról, és arról is, hogy még itt is fellelhetők az emberi jelenlét nyomai.
Az út során végigkísérjük a különféle ökoszisztémákat, az egész óceáni élettel kapcsolatos kulcskérdéseket állítva a középpontba: hogyan működik az élet a Föld legszélsőségesebb helyein? Hogyan befolyásolja a klímaváltozást az óceán legmélyebb rétegeinek működése? Mennyi mindent nem tudunk még a mélytengeri világról?
