Az univerzum tömegének több mint 80 százalékát ma ismeretlen, láthatatlan anyag, az úgynevezett sötét anyag teszi ki, amelynek természetét továbbra is rejtély övezi. A tudomány évtizedek óta próbálja megtalálni a sötét anyag valódi összetevőjét; különböző egzotikus részecskék mellett felmerült, hogy rendkívül sűrű, tömör objektumok, például fekete lyukak is lehetnek a felelősök.
Egyre nagyobb hangsúly került az úgynevezett aszteroida-tömegű ősrobbanáskori (primordiális) fekete lyukakra, melyek létezése akár magyarázatot adhat a sötét anyag eredetére. Ezek nem a csillagok halálából, hanem az univerzum kezdeti pillanataiban, rendkívül sűrű régiók összeomlásával jöhettek létre, és tömegük a csillagokénál sokkal kisebb lehet — akár aszteroidákkal is összemérhető.
A kutatók most azt vizsgálják, hogy az ilyen, parányi, szinte láthatatlan fekete lyukak ugyan nem érzékelhetők közvetlenül, de gravitációs hatásuk kimutatható lehet a Naprendszer égitestjeinek apró, de pontosan mérhető pályaváltozásaiban. Különösen izgalmas kérdésként merül fel, lehetséges-e detektálni egy átmenő ősrobbanáskori fekete lyukat például a Mars helyzetének milliomodrésznyi eltérésével.
Felmerül, hogy a Naprendszer egészét egyfajta hatalmas fekete lyuk-detektorként lehetne használni, ahol Mars körüli műholdak és precíziós mérések segítségével akár múltbeli áthaladások is visszafejthetők. A videó ennek az elképzelésnek a tudományos alapjait, módszereit és bonyolult kérdéskörét tárja fel.
