Az emberiség tudományos történetében vannak képek, amelyek túlmutatnak az egyszerű dokumentáción: képesek megváltoztatni, ahogy a világot látjuk. A fekete lyukak kutatásának története évszázadokra nyúlik vissza, ahol az elmélet, a kreativitás és a mérnöki precizitás találkozik.
Az ausztráliai Outback egy távoli pontján született meg az a bizonyíték, amely igazolta Einstein relativitáselméletét, amikor az 1922-es teljes napfogyatkozás során készült fotó rávilágított a téridő görbületére. Ezután a tudósok egy új generációja tűzte ki célul, hogy láthatatlan fekete lyukakat tegyenek kézzelfoghatóvá – hol közvetett jelek alapján, hol pedig csillagászati eszközök forradalmi fejlesztése révén.
Képalkotásuk során bemutatják, hogyan keresik a galaxisok közepén megbújó, elképzelhetetlen tömegű és energiájú objektumokat, és hogyan próbálnak fényképet készíteni egy olyan helyről, ahol a fizikai törvények megbicsaklanak. Megismerhetjük, miként működik együtt egy globális kutatócsoport, hogy gigászi távcsőhálózattal vizsgálják a kozmikus extrémeket, vagy hogy miként észlelik a világegyetem legapróbb rezdüléseit, a gravitációs hullámokat.
A dokumentumfilm rávilágít annak jelentőségére, hogy minden egyes új észlelés vagy mérés – legyen az fényképfelvétel vagy hullámmintázat – új kérdéseket vet fel. Felmerül, megdőlhet-e a jelenlegi fizika, vagy vajon mennyire lesz tökéletes az első, közvetlenül megpillantott fekete lyuk képe? Vajon így tárja fel előttünk az univerzum a legmélyebb titkait?
