2018 decemberében csillagászok különös fénykitöréseket észleltek a GSN069 nevű galaxisból, amely mintegy 250 millió fényévre található a Földtől. A galaxis szívében egy szupermasszív fekete lyuk rejtőzik, amely körülbelül félmillió naptömegű. Az érdekes azonban az, hogy kilenc óránként ütemesen bocsát ki nagy energiájú röntgensugárzást, mintha rendszeresen lakmározna egy csillagból.
A kutatók hamarosan rájöttek, hogy a fekete lyukat ekkora „vacsorához” egy csillag szolgáltatja, amely valószínűleg a saját életciklusának végén lévő, halott csillag, azaz fehér törpe. Felmerül a kérdés: hogyan képes egy ilyen kisméretű, ám extrém sűrűségű objektum túlélni a fekete lyuk gravitációs kegyetlenségét?
Az epizód visszaköveti a csillagok életútját: hogyan alakulnak át vörös óriásokká, majd vetik le külső rétegeiket, végül pedig miként marad utánuk egy forró fehér törpe. A magyarázatban kiemelt szerepet kap a kvantummechanika és az elektronok degenerációs nyomása, amely megakadályozza a fehér törpék összeomlását.
Vajon mit jelent a fehér törpék rendkívüli sűrűsége és struktúrája a csillagászat számára? Mit árulnak el ezek a különleges égitestek a világegyetem fejlődéséről és a fizika mélyebb törvényeiről? Izgalmas kérdés az is, hogy vajon létezhet-e élet egy csillag halála után, és hogy milyen szerepet játszanak ehhez hasonló objektumok az univerzum történetében.
