A fekete lyukak rejtélyes világa az univerzum kezdetéhez vezet vissza. A legnagyobb csillagok életének vége gyakran fekete lyukká alakulással jár, amikor a gravitáció mindent önmagába roppant össze. Ezek az égitestek képesek úgy meghajlítani a téridőt, hogy még a fény sem tud megszökni gravitációs erejük elől.
A csillagok sorsa a tömegüktől függ. Az óriáscsillagok drámai összeomlása furcsa, extrém objektumokat eredményez, míg kisebb csillagok lassan kihunynak, fehér törpékké válnak. Az a folyamat, amely során az anyag egyre kisebb és sűrűbb pontba tömörül, lenyűgöző kozmikus eseménysorozatot indít el.
Érdekes analógia segít megérteni, hogyan működik a fekete lyuk körüli téridő: egy folyó, amely a vízeséshez közeledve mind gyorsabbá válik, és végül eléri azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Ez a határ a fekete lyuk eseményhorizontja, amelyen túl minden örökre elveszik a világegyetem elől. A fekete lyuk igazi titkai azonban továbbra is rejtve maradnak, hiszen belseje határolatlan, ismeretlen zóna marad.
