Egy januári reggelen egy észak-koreai luxuslakásból kilépő férfi beszáll egy Mercedesbe – de valójában az autó csak egy gyenge hamisítvány. Phenjanban semmi sem az, aminek látszik, és az ottani autóhelyzet több mint szokatlan: hivatalosan tilos autókat importálni, mégis feltűnnek külföldi márkák a városban.
A történet a 20. század közepére nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió segített kiépíteni az észak-koreai autógyártást. Az első helyben gyártott modellek gyakorlatilag másolatok voltak, gyakran igen rossz minőségben. Ezeket később kreatív átalakításokkal formálták át különféle járművekké, de a fejlődés lassú maradt.
Az elit számára viszont mindig is fontos volt a státuszszimbólumokhoz való hozzáférés: ehhez olykor a világ legnagyobb autólopásán vagy a feketepiaci csempészeten keresztül vezettek az útjaik. Mindmáig bizonyos legendás modellek, mint például a Volvo 144 vagy a Mercedes 190E, különleges státuszt jelentenek a vezető réteg körében.
Miközben a feketepiac titkosított utakon csempészi be a drága autókat, a hétköznapi emberek számára új jelenség jelent meg: a szürkezónás autóbérlés. Ez a lehetőség az önállóság és a szabadság egy újfajta vetületét hozza el egy erősen ellenőrzött társadalomban.
