Fehéroroszország az elmúlt évek során hol Oroszország, hol a Nyugat felé fordult, ám a 2020-as választásokat követő nemzetközi elszigetelődés és az ukrajnai háború kitörése miatt Lukasenko ismét Moszkva mellett állt ki. Az ország területét katonai hadműveletekhez is igénybe vették, ami tovább mélyítette a kapcsolatokat Oroszországgal.
A folyamatos szankciók és a gazdasági nehézségek hatására azonban egyre nagyobb feszültségek keletkeztek a két ország viszonyában. A gazdasági függőség, a sajátos belpolitikai küzdelmek és a társadalmi elégedetlenség mind hozzájárultak ahhoz, hogy Fehéroroszország vezetése újra megpróbáljon nyugati kapcsolatokhoz nyúlni.
A közeledés az Egyesült Államokhoz és az európai országokhoz ebben a helyzetben jelentős stratégiai kérdéseket vet fel: vajon mennyire lehet önálló Fehéroroszország, miközben az orosz–ukrán konfliktus árnyékában manőverezik? Mennyire reális az, hogy ismét közvetítői szerepet vállalhat egy kiélezett geopolitikai helyzetben?
Ilyen összetett háttérrel bonyolult külpolitikai mozgások rajzolódnak ki, amelyek nemcsak a gazdasági túlélésre, hanem az ország helyzetének és önazonosságának újraértelmezésére is hatással vannak. Az elkövetkező időszak fő kérdése lehet, mennyire sikerül Fehéroroszországnak megőriznie manőverezési szabadságát az orosz és nyugati érdekszférák között.
