1999 tavaszán Szerbia országát mély trauma érte, amikor a NATO a régóta fennálló koszovói feszültségek miatt bombázásba kezdett. A film alkotója személyes nézőpontból indítja a felfedezőutat, bemutatva a háborút maguk mögött hagyó szerbek mindennapjait és az ország látványos átalakulását az elmúlt évtizedekben.
Belgrádban járva a film ráirányítja a néző figyelmét a brutalista építészet szerelmeseinek paradicsomára, miközben kiemeli a város sokszínű arcait: az orosz-brit utazók számára ismerős hangulatokat, ugyanakkor egyedi építészeti és kulturális elemeket is. A városból elindulva a szerb vidéket ismerhetjük meg, ahol a természeti szépségek mellett figyelemre méltó emlékművek, úgynevezett spomnikok kerülnek előtérbe, melyek a második világháború hőseinek állítanak emléket – ezek közül több szokatlan formája és elhelyezkedése különösen megragadja az utazók fantáziáját.
Az utazás során felmerülnek gazdasági, infrastrukturális kérdések is, például a kínai és azeri befektetések a szerb út- és vasúthálózat fejlesztésében, valamint állomáshelyek, ahol a szerb mindennapok – vendégszeretet, kisboltok, helyi ételek – átélhetővé válnak. A helyi emberek rendkívüli kedvessége és segítőkészsége is hangsúlyos szerepet kap a beszámolóban. A vidéken tett kirándulások közben folyamatos a történelmi múlt és a jelen közötti párbeszéd, amely a jugoszláv időszak emlékei mellett a háborús pusztításokat is megidézi.
Az alkotás végigkíséri az utazók szerbiai kalandjait a Balkán hegyein, régi falvakon, sajátos brutalista épületeken és történelmileg jelentős helyszíneken keresztül, miközben folyamatosan felmerül a kérdés: mennyire ismert vagy ismeretlen a valódi Szerbia a külföldiek számára, és milyen történetek bújnak meg a felszín alatt?
