Az amerikai tudományos intézmények rejtett világa tárul fel ebben a filmben: a chicagói Field Museum földalatti preparátumgyűjteményétől kezdve a Smithsonian hidroalkoholos kollekcióján át egészen a La Brea aszfaltgödrök évezredeket átívelő fosszilis leleteiig. Kiderül, hogy ezek a létesítmények nem csupán őrzik a múltat, hanem aktív részesei a tudományos fejlődésnek: új fajokat fedeznek fel, DNS-mintákat állítanak elő és művészi szinten konzerválnak szinte minden élőlénycsoportot.
Izgalmas betekintést kapunk a preparátumgyűjtés, -feldolgozás és hosszú távú tárolás részleteibe: hogyan ejtenek el herpetológusok kígyókat DNS-mintavételhez, milyen vegyi anyagokkal tartósítanak nagy testű halakat, vagy hogyan világítják át a biológiai archívumokat, hogy digitális világörökséget hozzanak létre. Megismerjük a tudósokat, akik százéves példányokból próbálnak DNS-t kinyerni, és azt is, hogyan forradalmasítja az AI, a robotika és a 3D-s szkennelés az eddig rejtett gyűjtemények feldolgozását.
Különleges társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet a videó: például hogyan hat a tudományra, ha a politikai akarat vagy a finanszírozási vita miatt egy-egy gyűjtemény hónapokra bezárja kapuit; hogyan versenyeznek a múzeumok a magángyűjtőkkel, akik milliókat költenek ritka ásványokra; vagy milyen lehetőséget kínál a genomikai tudás a természetvédelem és az agrárium számára. Felbukkannak vadászó kutatók, DNS-sekvenáló robotok, forró láva laborok és a kriminológia jövője is: a DNS-alapú arcrekonstrukciós algoritmusok törvényszéki alkalmazhatósága.
A nézők olyan kérdésekkel szembesülhetnek, mint: vajon mennyit érnek ezek a kollekciók a jövő társadalma számára? Felfedhetők még ismeretlen fajok a múzeumi polcokon? Megfordítható-e a kihalás folyamata, vagy az ökoszisztémák bonyolultsága örökre elveszhet, ha nem figyelünk eléggé?
