A tipográfia világában a ligatúrák fontos szerepet játszanak abban, hogyan jelennek meg a karakterek egy adott betűtípusban. Nem csupán esztétikai elemként szolgálnak, hanem bizonyos funkcionális szempontokat is figyelembe vesznek, hogy a szöveg könnyebben olvasható legyen.
Felvetődik a kérdés, hogyan érhető el eltérő karaktermegjelenés ugyanazon betűtípussal, például miért néz ki máshogy ugyanaz a ‘g’ vagy ‘a’ különböző helyzetekben. A válasz az OpenType funkciókban és a karakter variációs lehetőségekben rejlik. Ezek segítségével a tervezők saját igényeik szerint testreszabhatják a betűk megjelenését, akár az alkalmazott szoftverek – mint például a Figma vagy a Framer – keresztül is.
A témában említésre kerülnek különböző speciális karakterbeállítások, úgymint a tabuláris számok, tudományos alsó indexek, illetve alakban eltérő nagybetűk vagy számok használata. Ezek az opciók nem csupán szélesebb kreatív mozgásteret adnak a tervezőknek, de a fejlesztés és dokumentáció során is segítséget nyújthatnak a pontos igények átadásában a mérnöki csapatnak.
Az előadó rövid betekintést ad abba is, hogyan lehet lépésről lépésre kipróbálni ezeket a beállításokat a Figma programban, és hogyan érdemes dokumentálni a használt beállításokat különféle projekteknél. Különösen érdekes lehet az összehasonlítás, amikor ugyanannak a betűtípusnak a különböző variánsait vizsgálják, valamint az, hogy vajon mikor érdemes egyes funkciókat be- vagy kikapcsolni.
