A blues skáláról és annak alkalmazásáról él egy elterjedt elképzelés, miszerint kezdők számára egy egyszerű, lineárisan játszható skálaként érdemes kezelni. A beszélgetés azonban rávilágít arra, hogy mennyi árnyalat és lehetőség rejlik ezekben a hangokban, és mennyivel több rejlik a blues skálában puszta lépésről-lépésre történő le- vagy feljátszásnál.
Felvetődik az a kérdés, hogyan lehet történetet mesélni a blues skála használata közben. Szóba kerül a dúr és moll hangok keverése, valamint az, hogy milyen szerepe van a kérdező-felelő játékformának, amely már a skála szerkezetéből is következik. Részletesen bemutatják, hogyan lehet ugyanazt a hangkészletet különböző ujjtartásokban (például hüvelykujjal a C-n, F-en vagy G-n) megszólaltatni, és ezáltal feszültséget és feloldást kelteni.
Izgalmas téma még, hogy a híres blues zenészek miként csempészik be az amúgy hivatalosan hiányzó dúr tercet a játszott témákba; ez nyitja meg igazán a kreatív játék lehetőségét. Szintén bemutatják, hogyan lehet két különböző skálát (pl. C blues skála és A moll blues skála) egymással kombinálni, ezzel tovább gazdagítva a hangzásvilágot.
A videó kitér a bluesos kettőshangok (double stops) alkalmazására, amelyek a húros hangszerek karakterét idézik meg zongorán vagy billentyűs hangszeren is. Mindemellett hangsúlyt kapnak a karakteres hangközök, extra hangok, valamint a kifejező, változatos frazeálás lehetőségei is.
