Kihívásként indul a történet: a készítő célja, hogy megalkossa a világ első ‘Damascus denim’ asztalát, amelyhez több száz négyzetméternyi farmeranyagot, vákuumzsákot és faipari szerszámokat használ. Hangsúlyos kérdés, vajon a klasszikus damaszkuszi acél mintázatot lehetséges-e újraalkotni textilből és epoxigyantából; a bemutató során felmerül, mennyire fontos a színek kombinációja és a rétegezés technikája egy ilyen kísérleti bútordarabnál.
Rövid kitérővel elemzi a ‘damaszkuszi acél’ és a mintázott hegesztett acél közti vitákat, majd érdekesen boncolja, mennyire befolyásolják az online kommentelők a kreatív projekteket. Emellett szabadon mereng a gyártási folyamat nehézségein, mint az epoxival való laminálás, a vákuumtechnika használata, illetve az anyagok viselkedése a különböző fázisokban.
Megismerhetjük, milyen kérdések merülnek fel az anyagok összeillesztésekor, hogyan oldja meg a dizájnproblémákat, és milyen érzésekkel jár számára az asztal egyes lépéseinek elkészítése. Műhelytitkokat is megoszt: mikor érdemes szalagfűrészt használni a ragasztott illesztéseknél, illetve hogyan adnak extra tartósságot az egyszerű szerelvények egy különleges asztal alapjának.
A felvétel kérdéseket vet fel a végső felületkezeléssel és az anyagérzettel kapcsolatban – vajon lehet-e farmerből készíteni tartós, rusztikus, mégis modern asztallapot, amely kiállja az idő próbáját? Mindezt a készítő személyes kommentárjai, örömei és dilemmái színesítik.
