Kevés olyan periféria létezik, amely annyira megváltoztatta egy játékkonzol világát, mint a Famicom Disk System Japánban. A Nintendo 1986-os bővítése jelentősen megnövelte a játékok kapacitását, új hangcsatornákat és mentési lehetőséget is adott az öregedő Family Computerhez, mindezt pénztárcabarátabb formátumban, mint a hagyományos kazetták.
Az eszköz piacra kerülése nem csupán technikai ugrást hozott. Az olcsó, újraírható floppy lemezeknek köszönhetően a játékok terjesztése gyakorlatilag forradalmasodott, akár a Nintendo hivatalos lemezíró kioszkjain keresztül is, ahol a vásárlók új játékokra cserélhették korábbi szoftvereiket. Ezzel egy időben azonban a másolás és a kalózkodás is tömegessé vált: eszközök és trükkök sora jelent meg a piacon, melyek megkerülték a Nintendo által alkalmazott hardveres védelmet.
Miközben szó esik a hardver működéséről, a lemezek különleges fizikai és szoftveres védelmeiről, valamint a kor egyik ritkaságának számító felnőtt programokról is, a történetben előkerül néhány furcsa és nosztalgikus mellékszál: például ma is beszerezhető, retró kinézetű kiegészítők, vagy a technika állapotfelméréséről, karbantartásáról szóló tippek.
Felvetődik a kérdés: miként játszott szerepet a technológiai fejlődés és az illegális másolás hulláma abban, hogy ez a forradalmi rendszer végül háttérbe szorult a továbbfejlesztett kazetták olcsósodásával és az új biztonsági megoldások megjelenésével? Vajon sikerült egyensúlyozni a fejlődés, az elérhetőség és a másolás elleni küzdelem között?
