A történet egy híres magániskola, valamint egy közeli vasáru bolt különleges atmoszférája körül forog Putney, Vermontban. A mesélő személyes élményeit idézi fel, amikor ellátogatott ebbe a vidéki kisvárosba, ahol egy váratlan találkozás történt: egy körülbelül tízéves fiúval, aki egy alumínium- és acéldarabokkal teli csomagot szorongatott, hogy exoszkeleton építéséhez szerezzen anyagot a nagyapja számára.
Különös figyelmet kap az a kérdés, milyen motiváció állhat egy ilyen fiatal ember mögött, aki kifejezetten egy praktikus, segítő eszközt fejleszt családtagjának. Érdekességként merül fel, hogy a beszélgetés során szóba kerülnek híres filmes exoszkeletonok is, például az „Edge of Tomorrow” vagy az „Elysium” alkotásokban látott modellek. Megnyílik a téma arról, hogy mennyire inspiráló lehet a filmes fantázia a valóságban alkotó vagy javító diákok számára.
A narrátor elkalandozik a kultikus sci-fi könyvsorozat, a „Murderbot Diaries” és annak audiovizuális adaptációja irányába, amely során a mesterséges intelligencia, az ember-gép kapcsolat, valamint a kreatív technikai megvalósítások filmes adaptációjának kihívása is terítékre kerül. Emellett személyes benyomások és kreatív ötletek is megjelennek, főként arra koncentrálva, hogyan lehetne ilyen különleges nézőpontokat virtuális valóságban megjeleníteni.
Felmerül még a problémamegoldás fontossága is hibás vagy korlátozott erőforrások között – például a duct tape mint kényszerű, ugyanakkor szimbolikus eszköz –, és hogy milyen szerepet töltenek be a közösségi tagok egy kreatív online platform fenntartásában és fejlesztésében.
