Az emberiség évezredek óta álmodik arról, hogy egyszer más világokat fedezzen fel, és talán idegen életformákkal is találkozzon. Az űrkorszak hajnalától a tudósokat és kutatókat lenyűgözi annak lehetősége, hogy milyen bolygók létezhetnek a mi Naprendszerünkön túl.
Korszerű teleszkópoknak köszönhetően egyre több exobolygót találnak, némelyiket közülük akár az élet feltételeivel is felvértezve. Az ilyen bolygók felfedezése új kérdéseket vet fel az univerzumról és önmagunkról.
Az elsőként azonosított hasonló világ, az 51 Pegasi körül keringő óriásbolygó, alapjaiban rengette meg a Naprendszerünk fejlődéséről alkotott elképzeléseinket. Ki gondolta volna, hogy egy Jupiterhez hasonló bolygó ilyen közel lehet csillagához?
Fejlődött a kutatási módszertan, ilyen például a csillagfény parányi hullámzásának mérése vagy a bolygó csillag előtti átvonulásának észlelése. Ezek révén már a bolygók légkörének összetételét és akár az élethez szükséges molekulák jelenlétét is vizsgálhatjuk.
Egyes bolygók, mint például a HD 209458b, puffadtságukkal és légkörük összetételével meglepőek. Mások, mint a Koro 7b vagy a Gliese 581 rendszerei, új lehetőségeket nyitnak a „lakhatósági zóna” megértésében: vajon milyen feltételek kellenek egy fennmaradó, élhető világ kialakulásához?
Az új űrteleszkópok, például a Kepler, képesek egyszerre százezernyi csillagot figyelni, hogy megtalálják a Földhöz hasonló bolygók halvány jeleit. Vajon mennyire általánosak az ilyen életre alkalmas világok a Tejútrendszerben?
Mindezen felfedezések arra késztetnek minket, hogy újra és újra feltegyük a kérdést: egyedül vagyunk, vagy csak egy porszemet jelentünk egy hatalmas kozmosz partján?
