Mi motiválja az evolúciót: hibák vagy tervezés? Az emberek hajlamosak mérnöki szemmel gondolkodni, ahol a célorientált tervezés az alapértelmezett megközelítés. Ezzel szemben az evolúciós folyamatok véletlenszerű hibákkal, változásokkal, vagyis mutációkkal indulnak, amelyek során nem minimalizálják, hanem épphogy kihasználják az „elhibázott” lépéseket.
Az előadó, Sean B. Carroll evolúcióbiológus szemléletes példákon – például az Antarktiszi jegeshalakon – keresztül mutatja be, miként alakulnak ki bámulatos alkalmazkodások, például hogyan segítenek az antifagyasztó fehérjék a szélsőséges körülmények túlélésében. Ezek az adaptációk nem szándékos tervezés, hanem váratlan, generációkon átívelő genetikai változások eredményei.
A beszélgetés kitér látszólag paradox kérdésekre: Miért maradtak meg a főemlősök, ha az ember tőlük származik? Hogyan keletkeznek új fajok? Mi a szerepe a földrajzi elszigetelődésnek és a véletlen eseményeknek a fajok kialakulásában?
Felvetődik továbbá, mennyiben jelent kihívást az evolúció folyamatának hétköznapi kommunikációja, különösen a „teória” szó félreérthető jelentéstartalma miatt. A természet megfigyelhető rendjét miként lehet megmagyarázni pusztán a véletlenszerű változásokból – ezek a kérdések mind terítékre kerülnek.
