Minden év szeptemberében izgatott találgatás előzi meg az új iPhone bemutatását: vajon mennyivel lesz drágább, és mennyit változik az előző modellhez képest? Idén sem történt radikális fejlődés, csak apróbb hardverfejlesztések, mint egy gyorsabb chip, hosszabb akkumulátoridő és egy kicsit továbbfejlesztett kamera. Ezek azonban sokak szerint már alig jelentenek érezhető különbséget a hétköznapi használat során.
Felmerül az is, hogy mennyire telített a piac: a kijelzők és funkciók évek óta gyakorlatilag elérték a csúcsot, a vásárlók pedig egyre ritkábban cserélnek telefont. Eközben a konkurencia, mint a Samsung vagy Motorola, bemutatta saját hajlítható okostelefonjait, de ezek több problémába ütköztek, például alacsony tartósság és gyors értékvesztés terén.
Sokan várták, hogy az Apple is előáll egy hajlítható modellel, amely megbízhatóbb lehet a versenytársaknál, de a technológia valódiságán túl felmerül a kérdés, hogy mennyire van létjogosultsága ennek a kategóriának. Az árak az egekben, a praktikum kérdéses — a hajlítható telefonok sokak szerint inkább egy köztes, kompromisszumos megoldást képviselnek az iPhone és iPad között, de egyik előnyét sem nyújtják igazán.
Az Apple új finanszírozási modell bevezetésével reagál a fogyasztói szokások átalakulására: a készülékeket immár havi részletekben is lehet bérelni, ami hosszú távon azt jelentheti, hogy a felhasználók folyamatosan törlesztik eszközeiket, anélkül hogy valaha is valóban a tulajdonukba kerülnének. Ez a lépés is jól mutatja, hogy a tech-szektor egyre inkább a rendszeres bevételi források kiépítését célozza.
Az is szóba kerül, hogy a növekvő árak és az egyre kisebb fejlődés miatt egyre többen keresik a használt vagy felújított készülékeket, illetve alternatív telefonmárkák — például a Nothing — is feltűnnek a piacon, amelyek kifejezetten a fiatalabb közönséget célozzák meg. Az iOS-ökoszisztéma azonban továbbra is fogva tartja a legtöbb felhasználót, mert a váltás túl sok akadállyal járna.
