Az elmúlt időszakban több ország – például Kanada, az Egyesült Királyság, a Moldovai Köztársaság, Norvégia, Japán, Dél-Korea, Albánia és Észak-Macedónia – kötött védelmi és biztonsági partnerséget az Európai Unióval, amit Ausztrália és a Fülöp-szigetek is követhet a jövőben. Ez a tendencia jelentős geopolitikai változások közepette rajzolódik ki, különösen az amerikai elnök, Donald Trump kiszámíthatatlan álláspontjának árnyékában, a NATO-szövetségi kötelezettségekkel kapcsolatban.
Miközben az EU történelmileg mindig is a NATO-val szoros biztonsági együttműködésben értelmezte védelmi politikáját, az elmúlt évek eseményei – például Oroszország ukrajnai inváziója, az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból, valamint az Amerikai Egyesült Államok NATO-hoz fűződő viszonyának bizonytalanná válása – új kérdéseket vetettek fel Európa védelmi önállóságával kapcsolatban.
Az EU 2022-es „stratégiai iránytűje” és az azóta született kétoldalú megállapodások célja, hogy az uniós tagállamok megerősítsék saját védelmi képességeiket, egyúttal elmélyítsék katonai kapcsolataikat a szövetségen kívüli, de hasonló értékrendet valló országokkal. Ezáltal felmerülhet a kérdés, vajon képes lehet-e az EU egyfajta NATO-alternatíva létrehozására, vagy önállóbb szerepet vállalhat-e a globális biztonsági architektúrában.
A témát tovább árnyalja az új geopolitikai helyzet, ahol nemcsak a hagyományos katonai fenyegetések, hanem a hibrid hadviselés, a kiberbiztonság, sőt a tengeralatti infrastruktúra védelme is kiemelt hangsúlyt kap. A videó az említett nemzetközi együttműködéseket, az EU védelmi iparának fejlődését és a potenciális jövőbeli forgatókönyveket is górcső alá helyezi, de nem kínál végső választ arra, hogy valóban létrejöhet-e egy azonos erejű NATO-hasonmás Európa vezetésével.
