A világ egyik legdrágább fegyverének számít az amerikai F-35-ös vadászgép, amelynek programja évtizedekre meghatározza az Egyesült Államok és szövetségesei védelmi arzenálját. Az F-35-ös köré épült ökoszisztéma nemcsak a repülőgépek beszerzését, hanem a szoftverfrissítéseket, az alkatrészellátást és a kiképzést is magában foglalja.
Az utóbbi években egyre több szó esik arról, mennyire szeretnék az európai országok csökkenteni függőségüket az USA-tól, különösen a Trump-adminisztráció biztonsági döntései kapcsán, amelyek megkérdőjelezték a szövetségesekre vonatkozó garanciákat. Felmerül a kérdés: kiszolgáltatottá teszi-e egy országot, ha kizárólag amerikai technológiára támaszkodik?
Az európai alternatívák, mint a Eurofighter, a Rafale vagy a Gripen, képesek kihívást jelenteni az F-35-ös dominanciájára. Bár ezek a gépek bátor technológiai fejlesztések eredményei, a lopakodó képességben és a szenzorok terén még lemaradásban vannak. Érdekes aspektus, hogy a vadászgépeknél már nemcsak a harci teljesítmény, de a politikai együttműködés és a technológiai önállóság is meghatározó szemponttá vált.
Újabb kihívóként érkezhet a következő generációs brit-olasz-japán Tempest vadászgép, valamint a francia-német-spanyol FCAS projekt – ezek már a jövő technológiáival versenyeznének az F-35-ös mellett vagy ellen. Emellett a pilóta nélküli drónok felgyorsuló fejlesztése is új kérdéseket vet fel a haditechnika jövőjéről.
