Az Európai Unió kereskedelmi biztosa rendkívül összetett feladatot lát el, hiszen nemcsak az európai országok helyett tárgyal a világ vezető kereskedelmi hatalmaival, hanem egyre erősebb nyomás alá is kerül Amerika és Kína részéről. Az utóbbi években az EU számára a szabadkereskedelem és a nyitott piacok alapelvei sorozatos kihívások elé néznek, ugyanis az USA egyre inkább érdekérvényesítésre használja a vám- és kereskedelempolitikát, miközben Kína olcsó exportja elárasztja a piacokat.
Miközben az uniós vezetők a világ legnagyobb egységes piacának erejét hangsúlyozzák, folyamatosan napirenden van, hogy mennyire tudják érvényesíteni érdekeiket a világszinten egyre agresszívebbé váló kereskedelmi partnerekkel szemben. Az amerikai vámemelések, különösen az autóiparra, komoly pénzügyi veszteségeket okoznak az európai nagyvállalatoknak, miközben a kínai export növekvő nyomást helyez kulcsfontosságú ágazatokra, és jelentősen növeli a kereskedelmi mérleg hiányát.
Felvetődik a kérdés, szükséges-e Európának is keményebb, akár protekcionistább kereskedelempolitikához folyamodnia, illetve hogyan érdemes pozícionálnia magát a globális ellátási láncok átrendeződésekor, különös tekintettel a kritikus nyersanyagoktól való függőség csökkentésére. Az interjú tárgyalja, mennyire tartható a ‘nyitott piac’ filozófiája az új világgazdasági realitások között, és hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre az önérdek és a nemzetközi együttműködés egyensúlyának megteremtésére.
Ugyancsak előkerül az a dilemma, hogy vajon az EU-nak változtatnia kell-e a tárgyalási módszerein vagy stratégiáin, szükséges-e szigorúbb befektetési és közbeszerzési szabályokat alkalmaznia például a kínai beruházásokkal szemben, illetve hogyan tudja megőrizni belső egységét a külső megosztási törekvések közepette. Az interjú végén az is szóba kerül, miként kommunikálható mindez az európai polgárok felé, akik körében egyre erőteljesebb a globalizáció-ellenes és protekcionista hangulat.
