Az utóbbi években Európát gyakran jellemezték döntésképtelennek és stratégiai gondolkodásra képtelennek. Mostanra viszont meglepő fordulat történt: a kontinens csendes, körültekintő hozzáállása látványosan szembemegy a korábbi sztereotípiákkal.
Az Egyesült Államokban bekövetkezett politikai változások, köztük az emelkedő vámok, új helyzet elé állították az európai döntéshozókat. Sokak várakozásával ellentétben a kontinens nem viszonozta a provokációt, hanem időt nyert magának és elkerülte a kereskedelmi háborút, ezzel is fenntartva a globális stabilitást.
A kontinens diplomáciai aktivitása is új lendületet vett: az EU a Mercosur-blokkal kötött történelmi megállapodást, miközben aktívan keresi az együttműködést Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és még Kínával is. Mindez azt mutatja, hogy az EU felismerte a diverzifikáció sürgető szükségességét, és csökkenteni igyekszik az egy helytől való függőséget.
Kanada is hasonló kihívásokkal szembesül, miután az USA-val való viszony újragondolására kényszerült: a keleti és nyugati partnerségek keresése most új stratégiai irányként jelenik meg. A világkereskedelem radikális átalakulásának vagyunk tanúi, ahol egyre több ország keresi az alternatívákat Amerika mellett, vagy inkább Amerika helyett.
Az átalakuló erőviszonyok közepette Kína megerősíti pozícióját, míg az amerikai politika ingataggá és megbízhatatlanná vált a szövetségesek szemében. Mindezek a fejlemények alapjaiban írhatják át a globális rendet, és új kérdéseket vetnek fel a jövő gazdasági és geopolitikai kapcsolatrendszeréről.
