Az Egyesült Államok és az Európai Unió között nemrégiben létrejött új kereskedelmi egyezmény máris komoly vitákat szült, mind politikai, mind gazdasági körökben. Több európai vezető és kommentátor bírálta a megállapodást, hangsúlyozva, hogy az meglehetősen egyoldalú, ráadásul aláássa az EU eddig követett szabályalapú kereskedelempolitikáját.
A szerződés lényeges pontjai között szerepel a 15%-os amerikai importvám az EU termékeire, valamint az, hogy az EU lényegében eltörli a legtöbb amerikai importvámot, és jelentős volumenben vállalja amerikai energia, mikrochipek és haditechnikai eszközök vásárlását. Az EU ugyancsak kötelezettséget vállal jelentős összegű amerikai befektetésekre.
Felmerül azonban a kérdés, hogy az EU jogi és gazdasági rendszerében ezek a vállalások egyáltalán megvalósíthatók-e, vagy csak formális ígéretek maradnak. Komoly kritika éri azt is, hogy a Bizottságnak valójában nincs jogosultsága európai cégeket vásárlásra vagy befektetésre kényszeríteni, miközben a vállalt számok is irreálisnak tűnnek a piac jelenlegi helyzete tükrében.
A belpolitikai feszültségeket tovább növeli, hogy az Európai Parlament szocialista frakciója közölte, hogy nem fogja megszavazni a tarifacsökkentéseket, ami megkérdőjelezi a megállapodás ratifikálásának lehetőségét. Mindeközben olyan diplomáciai és biztonságpolitikai kérdések is előtérbe kerülnek, mint az amerikai-ukrán kapcsolat fenntartása vagy az európai digitális szuverenitás védelme.
