Majdnem egy évtizednyi megszakításokkal tarkított tárgyalás után az EU és Ausztrália végre szabadkereskedelmi megállapodásra jutott, amelyet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök jelentettek be Canberra fővárosában. Az új egyezmény a közelmúltban megkötött, Indo-csendes-óceáni régióra vonatkozó EU-s kereskedelmi megállapodások sorába illeszkedik, és átfogó célja, hogy tovább erősítse a két régió gazdasági kapcsolatait.
A tárgyalások során komoly viták alakultak ki az agrárszektor szabályozása és az eredetmegjelölések körül. Európai farmerek attól tartottak, hogy az ausztrál import lenyomja az árakat, míg ausztrál gazdálkodók szerették volna elkerülni az európai földrajzi védjegyek szigorú alkalmazását. Számos kompromisszummal sikerült lezárni a vitás pontokat, ennek részeként például szigorú kvótákat vezettek be bizonyos mezőgazdasági termékekre.
Az egyezmény azonban nemcsak az agrárszektorra vonatkozik: a legtöbb ipari termékre eltörlik a vámtarifákat, bár ezek mértéke már eleve alacsony volt. Feltételezések szerint a hatása a GDP-re mindkét fél esetében mérsékelt lesz, ugyanakkor a hívei szerint a megállapodás stratégiai előnyt jelenthet az ellátásbiztonság szempontjából, hiszen diverzifikáltabbá válhat mind az EU, mind Ausztrália külkereskedelme.
Érdekes társadalmi-gazdasági kérdések is felmerülnek az üzlet kapcsán, például, hogy hogyan védi meg az EU az érzékeny ágazatait az olcsóbb ausztrál termékektől, illetve hogyan csökkentheti Ausztrália Kínától való függőségét. A megállapodás további célja, hogy stabil forrást biztosítson az olyan stratégiai nyersanyagokból, mint a ritkaföldfémek, ásványkincsek és más fontos exportcikkek.
