Az Ethereum indulásakor nyolc alapító dolgozott együtt egy svájci házban, hogy létrehozzanak valami forradalmit: egy olyan okosszerződés-platformot, amely megrengeti a világot. Néhányan azonban hamar kiléptek, és a saját útjukat kezdték járni, mint például Charles Hoskinson (Cardano) és Gavin Wood (Polkadot). Mindannyian meg voltak győződve arról, hogy az Ethereum tévúton jár.
A fő kérdés az lett, hogy helyesen döntöttek-e, amikor hátat fordítottak a közös projektnek. Hoskinson például a vállalati irányba vitte volna az Ethereumot, míg Vitalik Buterin a nonprofit modellhez ragaszkodott. A döntés során komoly személyes ellentétek alakultak ki, ami végül az alapítók távozásához vezetett.
Gavin Wood kiválásakor létrehozta a Polkadotot, saját technológiai elképzelései szerint. Mindketten azt hitték, hogy új projektjük gyorsan túlszárnyalja majd az Ethereumot, mégis az eredeti lánc napjainkig toronymagasan vezet minden mérhető mutatóban: piaci érték, fejlesztői aktivitás, DeFi ökoszisztéma. Az elválások hulláma ugyanakkor hosszan tartó folyamatot indított el a blokklánc-szektorban, ahol számos zseniális fejlesztő kezdett újabb és újabb „saját láncot” építeni – gyakran kevés sikerrel.
A szétforgácsolódott ökoszisztéma és a folytonos fejlesztői elvándorlás komoly veszélybe sodorta a teljes iparágat. A kriptós fejlesztők rohamosan csökkenő aktivitása, a rengeteg elhalt projekt, illetve a mesterséges intelligencia felé irányuló figyelem együtt veszélyt jelent a kriptoágazatra.
Felmerül: ösztönző vagy végzetes zsákutca volt ez a decentralizált fejlesztői stratégia? És vajon a továbbiakban is a fragmentáció vagy inkább az együttműködés hoz több értéket az iparágnak?
