Észak-Korea kiberbűnözői a világ egyik legkifinomultabb és legveszélyesebb hackercsoportjának számítanak: hónapokon át tartó, alapos előkészületekkel, például beépüléssel jutnak be különböző szervezetek rendszereibe. A cél nem csupán a technológiai sebezhetőségek kihasználása, hanem a szervezeti bizalom és működés manipulálása is.
Az elkövetők gyakran az észak-koreai kormánnyal közvetlenül összefüggésbe hozható Lazarus csoport, amely akár a nukleáris fegyverprogramjának finanszírozására is használja a megszerzett kriptovalutákat. Az eseten keresztül felvetődik, hogy a digitális pénzek lopása már nem csak gazdasági bűncselekmény, hanem jelentős geopolitikai következményekkel is járhat.
Az adattovábbítás módszerei egyre bonyolultabbak: a hackerek több blokkláncon át, különböző okosszerződéseket és akár mesterséges intelligenciát is alkalmazva próbálják elrejteni a pénzmozgásokat, amelyeket így nehezebb lefülelni. A védekező oldal azonban szintén fejlődik: ma már a Chainalysishez hasonló cégek mesterséges intelligenciát alkalmaznak a tranzakciók nagy sebességű, nagy volumenű visszakövetésére.
Az utóbbi időben a kriptovaluták ára ugyan nem szárnyalt, viszont a kriptoiparban nőtt az intézményi befektetők részvétele, és olyan országokat emeltek ki, mint Szingapúr, ahol a kriptós platformok aktivitása csaknem duplázódott. Különösen a fejlődő régiók, így például a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnám, valamint Nigéria és Afrika szubszaharai térsége mutatnak gyors elterjedést és növekvő határon átnyúló tranzakciós arányokat, ahol a stabilcoinok kiemelkedő szerepet kaptak.
