A bolygónk legstabilabbnak hitt képződményeivel kapcsolatos kutatások egy izgalmas rejtélyt tárnak fel: a kontinensek évezredeken át megmaradt ősi magjáról, a kratonokról kiderült, hogy még ezek sem örökéletűek.
A földkéreg alatt zajló változásokat speciális földrengéshullámok elemzésével térképezik fel, ennek során sikerült felfedezni, hogy Észak-Amerika ősi kratonjának mélyén egyfajta „csöpögő” folyamat zajlik: a kőzet gyökerei apránként leválnak és a köpenybe süllyednek.
Néhány kutató feltételezése szerint egy másik, régen eltűnt óceáni lemez (a Farallon-lemez) lehet a felelős a megfigyelt jelenségért; az ütközése és elmerülése a felszínen változásokat idézett elő, amelyek a stabil kratonok bomlását okozhatják.
A kratonok sorsa nemcsak a földtani múltat világítja meg, hanem összefügg a vulkánok keletkezésével, ásványkincsek – például arany és gyémánt – felszínre jutásával, valamint azzal is, hogyan mozdulnak el egész kontinensek a lemeztektonikai folyamatok során.
