A kórházi dolgozók közötti hatalmi viszonyok gyakran vezetnek visszaélésekhez és zaklatáshoz, különösen olyan szakterületeken, ahol a hierarchia szigorúbb, mint például a sebészet. Azok a nők, akik pályájuk elején vannak, rendszeresen szembesülnek verbális és fizikai zaklatással, valamint félelemmel a retorzióktól, ami elhallgatáshoz vezet.
Sokan közülük szorongással és önbecsülésük elvesztésével kénytelenek megküzdeni, miközben az előmenetelük teljes mértékben feletteseik jóindulatától függ. Felmerül a kérdés: miért normalizálódik a visszaélés egy egészségügyi környezetben, és miben gyökerezik a nők elleni szexizmus a kórházakban?
Áldozatok és szakértők szólalnak meg, akik rávilágítanak arra, hogy a rendszeres szerepfelcserék és gyakori intézményváltások ellenére a bántalmazók ritkán vonhatók felelősségre. Hogyan tartható fenn ez a hallgatás kultúrája, amikor egyre több nő kerül vezető pozícióba, és mi gátolja a valódi változás kialakulását?
A dokumentumfilm bemutatja azt is, hogyan próbálják egyes egyetemek vagy kezdeményezések, például tréningek és szerepjátékok révén felkészíteni a jövő orvosait a problémás helyzetek felismerésére és kezelésére. De elegendőek-e ezek az intézkedések a mindennapi kórházi dinamika megváltoztatásához?
