Chicago egyik legismertebb városrészében zajlik a történet, ahol a fegyveres erőszak visszaszorításáért küzdő helyi szereplők osztják meg nézeteiket. Szó esik arról, hogy a bandák közötti fegyverszünet, még ha csupán minimális kölcsönös tiszteleten is alapul, képes eredményeket hozni, csökkentve a halálesetek számát.
Többen megszólalnak, akik gyerekkoruk óta élnek az erőszakkal sújtott környékeken, és arról beszélnek, miként változott a közösségük élete az elmúlt években. Kiemelik, hogy mennyire nehéz fenntartani a biztonságérzetet, még akkor is, ha statisztikailag csökkent a gyilkosságok és lövöldözések száma.
A városi vezetés részéről szó esik a bűnözés elleni különleges egységek munkájáról, az egyes egységek közötti együttműködés fontosságáról és a rendőrségi bizalmi helyzetéről. Felvetődik a kérdés, hogy a szövetségi kormány, konkrétan a Nemzeti Gárda bevonása előre vagy hátrafelé mozdítaná-e a közbiztonság helyzetét.
Megjelenik a civilek és szakmai közvetítők szerepe is, akik kitartanak amellett, hogy a változás igazi kulcsa nem a katonai jelenlét, hanem a közös munka, a mentálhigiénés támogatás, az oktatás és a bizalomépítés lehetnek. Vitás kérdésként merül fel, hogy milyen kívülről érkező segítség hasznos, illetve kártékony egy ilyen érzékeny közösség számára.
