Az előadó személyes történetével indít, ahogyan pályafutása kezdetén keményen dolgozott, de mégis azt a visszajelzést kapta, hogy a kapcsolatok építésén kellene javítania. Felveti azt a kérdést, hogy a munkateljesítmény mellett vajon mennyire van döntő jelentőségük az emberi kapcsolatoknak a munkahelyen.
Kutatásairól mesél, amelyek során meglepetésként érte, hogy a kiégés nem csupán a túl sok munkából, hanem a kollegiális támogatás hiányából és a magányból is fakadhat. Érdekességként említi, hogy a magány már a pandémia előtt is népbetegség volt, de a lezárások miatt csak tovább fokozódott, még inkább előtérbe helyezve a munkahelyi kapcsolatok jelentőségét, különösen a távmunkában.
Különösen figyelemre méltó, hogy a kapcsolódás minősége – nem pedig a mennyisége vagy időtartama – határozza meg a munkavállalók elköteleződését. A videóban szó esik arról is, hogy a személyes és videós találkozók hasonló mélységű kapcsolatokat adhatnak, míg a csak hangalapú kommunikáció kevésbé hatékony ebben.
Az előadó három gyakorlati módszert mutat be a kapcsolatok erősítésére: a nyitottabb, bővebb párbeszédekre törekvést, a közös pontok keresését, valamint a törődés őszinte kimutatását. Felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehet ezeket a technikákat távoli, online környezetben alkalmazni, illetve milyen szerepe lehet a vezetőknek a kapcsolatok alakításában.
Az összefoglalóban hangsúly kerül arra is, mennyire fontos a hitelesség, az odafigyelés és a rendszeres visszacsatolás, valamint felmerül, hogyan teremthetnek a vezetők valóban támogató és összetartó csapatokat a digitalizált munka világában.
