Nehéz elvárások előzték meg a GPT-5 érkezését az AI technológiák világában, ahogy sok szakértő és felhasználó várta az áttörő újdonságokat és a radikális fejlesztéseket. A beszélő személyes tapasztalatai alapján azonban az új modell nem mindenben hozta a remélt újdonságokat, és inkább kisebb, inkrementális fejlesztések tapasztalhatóak, mintsem alapvető váltás.
Felmerül a kérdés: valóban szükségszerű-e, hogy egy új verzió mindig jelentősen meghaladja az elődjét, vagy elég, ha néhány extra funkcióval bővül? Például hiányzó videófeltöltési lehetőségek, illetve az egyes modellek (mint a GPT-4, 3.5, vagy Gemini család) specifikus erősségeinek elvesztése is megjelenik, amikor egy univerzális, mindenre alkalmazott rendszer veszi át a korábbi specializáció helyét.
További izgalmas dilemma, hogy a felhasználók mennyire támaszkodhatnak arra, hogy a platform automatikusan a legjobb modellt választja ki számukra egy adott feladathoz. Szó esik arról is, hogy a költségoptimalizáció és a profit szempontok gyakran befolyásolhatják, hogy mely kérés melyik nyelvi modellhez kerül. Ez felveti a bizalom, a transzparencia és a hatékonyság kérdéseit is, főleg nagyvállalati, automatizációs környezetben.
A szerző azt is hangsúlyozza, hogy érdemes a friss felhasználók részéről óvatosan és alapos utánajárással ismerkedni az új rendszerrel, nem pedig automatikusan átállni az újdonság kedvéért. Mindez azt mutatja, hogy milyen összetett döntési szempontok lépnek fel, amikor egy népszerű nyelvi modell legújabb iterációját valós céges és gyakorlati környezetben próbálják alkalmazni a felhasználók.
