A film a világ egyik legelszigeteltebb országába, Eritreába kalauzol, amelyet gyakran „Afrika Észak-Koreájaként” is emlegetnek. A beutazás, az internethez való hozzáférés és az ország elhagyása rendkívül korlátozott, ami számos sajátos kihívást szül a helyiek és az odalátogató kevesek számára.
Az utazók bemutatják az érkezésük kihívásait, az érintett vízumprocedúrákat és a mindennapi élet részleteit. A város utcáin mindenütt zászlókat lehet látni függetlenségi ünnepségek alkalmából, miközben elmesélik, hogy a helyi közlekedést és életvitelt jelentősen befolyásolja az üzemanyaghiány, ezért sokan kerékpárral járnak.
Az élet hétköznapi jeleneteiben felvillannak a letűnt korszakok lenyomatai: régi építészeti stílusok, közösségi helyek és egyedi szolgáltatások. A tradíciók és a modern digitális világ hiánya összefonódik, hiszen a helyiek még mindig hirdetőtáblákon, kirakatokban tájékozódnak eseményekről, a filmkölcsönzők pedig mobilos filmletöltésekkel működnek.
Külön figyelmet kapnak a kulturális és társadalmi jelenségek, mint például a kötelező sorkatonaság, a korlátozott mozgástér a turisták számára, valamint az, hogy sok külföldön élő eritreai évről évre visszatér a függetlenség ünnepére. A szereplők rávilágítanak arra is, hogyan változott meg az élet az internet, a vízválság és az importtermékek drágulása miatt.
Felmerülnek kérdések az országon belüli különbségekről, az etnikai és vallási megoszlásról, valamint az emberek túlélési stratégiáiról. A néző betekintést nyer a helyiek hétköznapi örömeibe és gondjaiba, amelyek egyszerre tükrözik az ország múltját, jelenét és zártságát.
