A növények tudatossága és érzékelése régóta izgatja a tudományos és filozófiai gondolkodókat, különösen mivel a növényeknek nincsenek agysejtjeik, így nehéz elképzelni, honnan eredhetne náluk a tudatosság. Mégis sorra bukkannak fel olyan kutatások, amelyek szerint a növények komplex, érzékeny mechanizmusokkal reagálnak a környezetük változásaira.
Botanikusok különböző kísérleteikben bizonyítják, hogy egyes növényfajok felismerik a fényt és az árnyékot, képesek levélformájukat más növényekhez igazítani, sőt hangokra vagy rezgésekre is reagálnak. Például bizonyos növények olyan vegyületeket bocsátanak ki, amikor a levélevés zaját érzékelik, amellyel védekeznek a kártevők ellen.
Feltűnő viselkedésformák, például a babnövény spirálszerű kapaszkodása, azt sugallják, hogy a növények „tudják”, hova kell eljutniuk, mielőtt elérnék a támasztékot. Egyes vizsgálatok szerint érzékelhetik a víz hangját is, gyökereiket annak irányába növesztve. Az is megfigyelhető, hogy bizonyos növényeket ugyanazok az altatószerek tudnak „kiiktatni”, mint amelyek az embereken is hatnak.
Különös kérdések is felmerülnek: mi minősül intelligenciának vagy érzékelésnek, hogyan raktároznak információt az idegsejtek nélküli organizmusok? Az olyan kísérletek, ahol egy „érzékeny” növényt kondicionálnak, rámutatnak arra, hogy a növények képesek tanulni és emlékezni. Mindez az élőlények bioelektromos mezejének szerepére is rávilágít.
A beszélgetés során a kutatók arra keresik a választ, hogy ha egy növény érzékel, lehetnek-e érzései vagy akár fájdalma? Ez morális kérdéseket is felvet – például, ha a növények tudatosan érzékelik a sérülést, számít-e, hogy fogyasztjuk őket?
