Sok fiatal diplomás számára Angliában és Walesben a diákhitel törlesztése hosszabb távú pénzügyi terhet jelent. Az adósságuk gyakran gyorsabban nő, mint ahogy azt vissza tudják fizetni, így sokan akár az ötvenes éveikig is törlesztik a hiteleiket.
Sokan sérelmezik, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan, sőt, egyesek büntető jellegű, visszamenőleges „diplomaadónak” nevezik. Bár vannak hasonlóságok, a diákhitelnek vannak olyan sajátosságai, amelyek megkülönböztetik azt az adótól — például, hogy előtörleszthető, illetve 30 év után leíródik a fennálló tartozás.
Az egyetemi tandíjak az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedtek, miközben sokak számára lehetetlenné vált az azonnali megfizetésük, így egyre többen szorulnak diákhitelekre. A törlesztés részletei attól is függnek, hogy ki mikor kezdte meg tanulmányait, de az összeg egy bizonyos jövedelemszint felett 9%-át jelentheti, akár 30 éven át.
Különös aktualitást ad a problémának, hogy a fizetési küszöb három éve be van fagyasztva, miközben az infláció hatására a jövedelmek nőnek, így többen, többet fizetnek vissza hitelükből, mint korábban. Ez széles körű elégedetlenséget vált ki, különösen a most végzett generációk körében, akiknek a költségei lényegesen magasabbak, mint az előző évtizedek diplomásaié.
Felmerül a kérdés, hogy előnyt jelent-e a diploma az életpályán, illetve hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer igazságos-e valamennyi társadalmi csoport számára. Vita folyik arról is, hogy inkább a végzettek vagy az egész társadalom vállalja-e ennek a jelentős költségét, illetve hogy milyen hosszú távú gazdasági és társadalmi következményei lesznek a jelenlegi diákhitel-rendszernek.
