A videó izgalmas vitát nyit meg arról, hogy vajon a legendás zenekarok mennyire érzik és valójában mennyire veszik figyelembe a rajongóik igényeit, amikor élő koncerteken előadnak. Felmerül a kérdés: mit várnak valójában a rajongók egy élő produkciótól? A videó fő példája egy ’80-as évekbeli hard rock/metal zenekar, a W.A.S.P., amelynek koncertjén egy rajongó észreveszi, hogy nem minden élő, amit annak gondolunk.
Felvetődik a backing trackek, vagyis előre rögzített hangsávok használata, különös tekintettel arra, hogy az énekes olykor nem is áll a mikrofon előtt, mégis hallható a vezető énekhang. Ez felveti a kérdést: hol a határ a „kiegészítés” és a teljesen bejátszott vezető ének között? A műsorvezető a backing trackek jelentésének félreértelmezését is körüljárja, valamint kritikusan viszonyul ahhoz, hogy egyes előadók ezt mennyire próbálják megmagyarázni a rajongók felé.
A videóban több példát is megvitatnak – például a Queen, Freddie Mercury és különböző hangképző szakemberek segítségével –, amelyek szemléltetik, hogy a stúdiófelvételek és az élő teljesítmény mennyiben különböznek egymástól. Felmerül az is, hogy a közönség valóban a tökéletes hangzásra vágyik-e, vagy inkább az egyedi, valódi élő előadásra.
Az anyag végig egyensúlyt keres a tökéletes technikai előadás és az őszinte, hibákkal tűzdelt, de valódi koncertélmény között, és arra ösztönzi a nézőket, hogy gondolkodjanak el azon: számukra mit jelent a „valódi” zene és egy valódi koncertélmény.
