A riport középpontjában Jeffrey Epstein túlélői állnak, akik szerint egykori asszisztense, Leslie Grath, hamis tanúvallomást tett a Kongresszus előtt. Grath azt állította, soha nem találkozott a fiatal nőkkel, akiket Epstein munkára fogott, sőt, nem tudott semmit a hátterükről sem. Ezzel szemben több áldozat, köztük Marina Lera, részletesen beszámol arról, hogy Grath személyesen kezelte az adminisztrációs feladatokat, beleértve az útlevelek ellenőrzését és a pénzkifizetéseket is.
A beszélgetés során súlyos kérdések merülnek fel az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban. Az áldozatok hiányolják a tényleges vizsgálatokat, és sérelmezik, hogy eddig egyetlen, a nyilvánosságra került névről sem indult hivatalos eljárás, annak ellenére, hogy több millió dokumentum található az ügyben. Felszólítják az állami szerveket, hogy tegyenek lépéseket, és fedjék fel a még titkosított aktákat.
Szó esik továbbá az igazságügyi minisztérium szerepéről, valamint arról, hogy a Trump-kormányzat alatti hivatalos szervek mennyiben akadályozták az információk kiadását. Felmerül, hogy a manipulált dokumentumkiadás egyes befolyásos személyek védelmét szolgálhatja. Új-mexikói ügyek kapcsán is komoly hiányosságokra világítanak rá, különös tekintettel az Epsteinhez köthető Zoro Ranch körüli vizsgálatokra.
Az interjúk és szakértői hozzászólások sorra veszik a nyomozás elakadásának okait: a zárt ajtók mögött zajló meghallgatásokat, a nyilvános eskütételek hiányát, valamint azokat a politikai és jogi akadályokat, amelyek miatt a túlélők igazságot követelő hangjai sem kerülnek meghallgatásra.
