Az entrópia fogalma a tudományban számos félreértéshez és érdekes vitához vezet, főleg amikor annak pontos jelentéséről van szó. Egy klasszikus példa szerint, ha egy pohár vizet vizsgálunk, amelynek állapotát nem ismerjük teljesen, majd egy külső szereplőtől pontosabb információt kapunk róla, felvetődik a kérdés: vajon ettől ténylegesen csökkent az entrópiája?
Két, egymással ütköző nézet jelent meg ezzel kapcsolatban: az egyik szerint az információ megszerzése valóban befolyásolja az entrópiát, míg a másik nézőpont szerint az entrópia objektív, a rendszer saját tulajdonsága, tehát nem függ a megfigyelő tudásától. Ez a kérdés egyben rávilágít arra, hogy gyakran ugyanazt a szakszót – jelen esetben az „entrópiát” – a tudósok is többféle jelentéssel használják.
Az entrópia szó eredetére is kitérnek: Clausius alkotta meg a 19. században a görög „átalakulás” szóból, kifejezetten úgy, hogy hangzásában hasonlítson az „energia” kifejezéshez, hangsúlyozva a két fogalom rokonságát. A beszélgetés során felmerül, hogy talán jobb lett volna, ha minden különböző jelentésre saját szót találnak ki, hogy elkerülhessük a félreértéseket.
Felmerülnek továbbá a termodinamika tudományának kezdetei, valamint az is, hogy miként alakult az entrópia meghatározása – például Clausius és Kelvin idejében –, és hogy ma a tankönyvek, illetve a fizikusok eltérően definiálják azt. A modern megközelítések, például a kvantuminformáció-elmélet, új szempontokat hoznak, ahol az entrópia erőforrás-elméletként is értelmezhető.
A beszélgetés nemcsak fizikai, hanem filozófiai kérdéseket is felvet: mit tekintünk a természet tudományának tárgyának – pusztán az objektív rendszert, vagy a megfigyelő információját is belevesszük a meghatározásba? Ezekre a dilemmákra egyértelmű válaszok helyett inkább továbbgondolásra ösztönző kérdéseket kapunk.
