Induló lelkesedéssel és kutatói attitűddel kezdődött az egészségügyi rendszer feltérképezése vidéki Indiában, ahol a megszokott kérdezgetés és adatgyűjtés hamar értelmét vesztette a valóság sodrásában.
Az előadó testközelből tapasztalta meg, milyen, amikor egy rendszert nem a kívülálló kérdései, hanem a mindennapi túlélés ritmusa irányítja. Egy váratlan helyzetben való aktív részvétel – egy eszméletlen beteg kórházba szállításakor – sokkal mélyebb válaszokat adott számára, mint a statikus interjúk.
Ahhoz, hogy valóban megértse az egészségügy működését, az előadó időt töltött orvosokkal, részt vett mindennapjaikban, érzékelte terheiket és érzelmi kihívásaikat. A rendszer mozdulatai mögött rejtőző emberi tényezőket, a rutinná vált improvizációkat és a kollektív felelősségvállalást csak belülről lehetett felfedezni.
Kiemelt téma, hogy miként válhat valaki nemcsak empatikus megfigyelővé, hanem hogyan tudja elsajátítani mások gondolkodásmódját, hogy egy szakma valódi világát érzékelje. Nemcsak teóriaként, hanem a valós élményekből ösztönné váló szemléletformálás jelenik meg példaként Agatha Christie és a Polgár család történetén keresztül is.
Az előadás kérdéseket vet fel arról, hogy a designer szakma miért és hogyan igényli ezt a fajta szemléletváltást. Hogyan lehet a problémákat nem kívülről, hanem a rendszer belsejéből újraértelmezni, és miért vezetnek ezek a tapasztalatok mélyebb megoldásokhoz.
