1978-ban a National Geographic címlapján egy gorilla, Koko tűnt fel, aki állítólag képes volt saját magát fotózni, sőt, jelekkel kommunikálni az emberekkel. Hírnevének alapja, hogy amerikai jelnyelvet tanítottak neki, és azt állították, új szavakat is össze tudott rakni. Ez azonban csak az egyik izgalmas fejezete volt az emberszabásúak nyelvtanulásának kutatásában.
Az 1960-as évektől kezdve kutatók eltérő módszerekkel próbálták rávenni a csimpánzokat arra, hogy nyelvet sajátítsanak el, többek között Alan és Beatrice Gardner Washoe nevű csimpánzát, vagy Herbert S. Terrace Nim Chimpsky nevű alanyát. Eredményeik és azok értékelése izgalmas kérdéseket vetnek fel arról, vajon valóban elsajátítottak-e bármilyen fogalmi nyelvet az állatok, vagy csak mozdulatokra reagáltak jutalomért cserébe.
Felmerül a gondolat, hogy mennyiben segítenek a laboratóriumi körülmények és az emberi beavatkozás az állatok természetes kommunikációjának megértésében. A kutatók eltérően értelmezték a produkált jeleket, miközben teljes jegyzőkönyvek híján gyakran nem lehet eldönteni, valódi szándék vezérelte-e az állatokat, vagy pusztán szerencse, illetve emberi rávezetés állt a jelentések mögött.
A videó bemutatja, milyen markáns különbségek vannak a különféle kutatócsoportok és kísérleti módszerek között. Felveti azt a kérdést is, mennyire etikus és mennyire tudományos laboratóriumban tartott majmokat vizsgálni, illetve hogy a mai eszközökkel milyen új irányokba fordulhat a főemlős-kommunikáció kutatása.









