A film magával ragadó utazásra hív a kozmosz legnagyobb kérdéseitől az agy legapróbb részleteiig, közben pedig felteszi azokat a kérdéseket, amelyek régóta foglalkoztatják az emberiséget: vajon létezik kozmikus cél, és hogyan találhatjuk meg a saját jelentésünket?
Neurotudomány és filozófia határán feltárul az emberi tudat jelensége, a percepció, az önismeret, valamint a szabad akarat és a tudomány viszonya. A modern képalkotó eljárások és lenyűgöző technológiai vívmányok révén ma soha nem látott részletességgel tanulmányozhatjuk az agy működését, de még mindig számtalan rejtély vár megfejtésre, például hogyan születik meg a tudat, vagy mennyiben lehet előre jelezni gondolatainkat, érzelmeinket, akár a szerelmet.
Az anyagból előbukkanó tapasztalatok nyomán a film izgalmas párhuzamot von az agy neuronhálózata és a kozmikus galaxisok, valamint a termeszvárak „emergens” mintázatai között. Különféle példák mutatják meg, hogy az egyszerű elemekből új, összetett rendszerek jöhetnek létre, amelyek egészében többet jelentenek, mint részeik összessége.
Felmerül a kérdés: vajon tudományos fejlődésünk kisebbé vagy nagyobbá tesz minket a világegyetemhez viszonyítva? A film megvizsgálja, mit jelent embernek lenni a modern világban, ahol az emberiség fejlődése egyre szorosabban fonódik össze a technológiával, sőt, ahol már a test és a gép határai elmosódni látszanak. Az egyéni történetek és nagy tudományos áttörések mind arra utalnak, hogy az emberi kíváncsiság, törekvés és érzelem elválaszthatatlan része a kutatásnak és az alkotásnak.
A természettudományos tudás és a filozófiai felismerések mentén a film felveti az élet értelmét, az emberi méltóságot, a személyes felelősséget és összekapcsolódásunkat a világegyetemmel – mindezt nyitott kérdésekként hagyva a néző előtt.
